Egy világhírű magyar sporttudós visszaemlékezései

Nádori László az egész világot bejárta, élhetett volna Amerikában és a világ számos más országban, mégis Magyarországot választotta. 

323445989_717159723366085_3663830291821334675_n.jpegNádori László Viola lánya és barátai körében, valamikor a 70-es évek derekán, a Balatonnál

Nádori László (1923–2011) szívesen mesélt, anekdotázott fordulatos, sikerekkel és kudarcokkal teli életéről. Hosszú és végig egészséges életét mindig a jó géneknek tulajdonította, de ő is sokat tett érte: a testedzésnek nemcsak tudósa, de gyakorlója is volt. Sokféle tehetség találkozott benne: gyorsan tanult, szorgalmas volt, törekedett a kiválóságra. Kíváncsi volt az őt körülvevőkre, és mindenki felé a legjobb szándékkal, segíteni akarással közeledett. Nem volt olyan szeglete az országnak, ahova ne ment volna el előadni, beszélgetni a testnevelésről, edzésmódszerekről és az olimpiákról. Mindig másként, máshogy közelítette meg a feladatot, mint ahogy elvárták tőle, folyamatosan szakmai megújulásra, innovációra, az elmélet és gyakorlat egységére törekedett, a legfrissebb kutatások, tapasztalatok, eredmények beépítésére a gyakorlatba. Életpályáján legfontosabbnak a szolgálatot tekintette: az állam, a kutatás, a közoktatás, a tanárképzés, a sport, az olimpia szolgálatát.

A hadifogolytáborból történt szökése is regénybe illő:

 „Gyorsan elrejtőztem, levettem magamról a saját ruhámat, az angol katonaruhát fölhúztam magamra, elég jól passzolt rám. A ruhaméret nem volt érdekes, angol sapka volt a fejemen. Még valami rangjelzésem is volt. Fölszálltam a dzsipre, tisztelgett a hadifogolytábor őre, és elmentünk. Ez volt csütörtökön, pénteken már Antwerpenben futballoztam a lengyel válogatott csapat tagjaként, az igazolványomban az állt, hogy Władysław Ciszewski zászlós.”

A nyolcvannyolc éves korában elhunyt professzor, egykori országgyűlési képviselő, a magyar sportélet kiemelkedő személyisége, a biológiai tudományok doktora, a magyar sporttudomány egyik legkiválóbb képviselője volt.

nadori_front-600x1000.png

Visszaemlékezései most a prae kiadó jóvoltából látnak napvilágot. Dr. Nádori László idősebb lánya, Bátonyiné Nádori Viola rendezte sajtó alá A szelíd harcos című kötetet, melynek bemutatója január 15-én, vasárnap 17 órakor lesz a Kelet Kávéházban. A helyszín tudatos választás volt, mivel dr. Nádori László évtizedeken át a Bartók Béla út 29. szám alatt élt, amely ma a Kelet Kávézónak ad otthont. 

A könyvbemutatón köszöntőt mond: dr. László Imre, Újbuda polgármestere. A beszélgetés moderátora: Nádori Lídia műfordító, dr. Nádori László lánya.

Beszélgetőtársak: Bátonyiné Nádori Viola, a visszaemlékezés közreadója, Dénes Ferenc sportközgazdász, Köpf Károly, a Magyar Edzők Társasága főtitkára és tiszteletbeli elnökségi tagja.

Facebook esemény itt.

Nádori a második világháború után hadifogságból hazatérve csak 1950-ben szerezte meg testnevelő tanári és labdarúgó-edzői diplomáját. Az állami sportvezetés módszertani munkatársaként már az 1952-es olimpiai előtt is meghatározó szerepet játszott a tizenhat bajnokságot nyert magyar sportolók sikeres felkészítésében. Melbourne-ben a magyar csapat helyettes vezetője volt. Néhány hónapos amerikai tartózkodás után tért haza, és néhány éven át testnevelő tanárként dolgozott.

A római olimpia után lett a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet munkatársa, majd igazgatója, a TF egyetemi tanára, rektorhelyettese volt. A Magyar Olimpiai Bizottság függetlenségének visszanyerése után négy cikluson át tagja volt a testület elnökségének, s vezette annak tudományos szakmai bizottságát.

A rendszerváltás utáni szabad választások során előbb 1990-ben, majd 1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjévé választották, több bizottságban tevékenykedett, a sport albizottság vezetője volt. Alapítója majd főtitkára, később alelnöke az Európai Sportpszichológiai Társaságnak, elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke a Magyar Testnevelő Tanárok Egyesületének, vezette a Magyar Sportszövetséget.

Élete utolsó éveit Tapolcán töltötte, vendégelőadója volt a Pécsi Tudományegyetemnek, és januárban, 88. születésnapja idején még utolsó könyvén dolgozott. Gazdag, rendkívül tartalmas életútja elismerésként több magas kitüntetésben részesült, a Philippe Noel-Baker díjat is elnyerte. Tankönyvek, szakkönyvek szerzője, mintegy 150 hazai és 80 külföldi publikációja jelent meg. 

A bejegyzés trackback címe:

https://tenger.media/api/trackback/id/tr4918017952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása