A szabadságharc női hősei

Itt az ideje, hogy ne csak a férfiakról essen szó a március 15-i megemlékezéseken. 

A köztudatban a háború a férfiakról szól. Ők üzennek hadat, ők adják és kapják a parancsot, ők fekszenek holtan a lövészárokban és ők jönnek haza szétfagyott végtagokkal. Pedig a háború világában lányok és asszonyok is helyet kapnak. Az általános kép szerint ők otthon maradnak, várnak, gyereket nevelnek, sírnak, siratnak.

A nemzeti mitológiánk egyik legfőbb alapjául szolgáló 1848-49. évi szabadságharc női hőseiről kevés szó esik,  azokról a hősökről, akik nem a hátország mindennapjaiból vették ki a részüket, és nem is csupán az ápolásban, élelmezésben tevékeny markotányosnőként kísérték a sereget, hanem valóban fegyvert is ragadtak. 

kova_cs_miha_ly_magyarorsza_g_leiga_za_sa.jpeg

Kovács Mihály: Magyarország leigázása 1849-ben (1861) – Forrás: Wikipédia

Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy mennyi nő harcolt a szabadságharc katonai egységeiben. Az azóta eltelt százhetven év nagy idő, és a források azért is gyérek, mert miután kormánybiztosi parancs tiltotta őket a hadba vonulástól: titokban, álruhában, álnéven, gyakran férjük neve alatt teljesítették legkevésbé se kötelező katonai szolgálatukat. Ugyanakkor nem kevés az olyan árulkodó nyom, amely arra utal, hogy a néhány ismertebb hadba vonult nő, Lebstück Mária, Bányai Júlia, Gulyás Júlia, Szalóki Zsuzsánna, Pfiffner Paulina stb. mellett még többen, jóval többen vettek részt a szabadságharcban. 

gr-03-341.jpegBányai Júlia a Huszka Jenő-operettből ismert Lebstück Máriánál (Mária Főhadnagy) is jelentősebb figurája volt a szabadságharcnak, mind a hadszíntéren, mind utána, az emigráció idején fontos helyszíneken, pillanatokban és társaságban tartózkodott. A heroikus, jól hangzó vitézségen túlmutatóan több hadi cselekményben bizonyítottan tevékeny, sőt kulcsszerepet vállalt. Vízaknán nő fel, Pesten férjhez megy, majd hamar megözvegyül, nagyjából a forradalom kitörésének idején. Bécsben műlovarnőként dolgozik egy cirkuszban, majd a hadi események kitörésekor Váradra jön, és beáll a 27. honvédzászlóaljhoz. Bányai vagy Sárosi Gyula néven harcol Nagyszeben ostrománál, Vízaknán, Szelindeken. A piski csatában gránátszilánk találja el a lábán, őrmesterré léptetik elő, Nagyváradon lábadozik. A mócvidéki harcokban a román felkelőkkel szemben vetik be, tízfős egységével sikeres akciót hajt végre Zalatnánál, élelmiszert zsákmányol. Gyulafehérvár ostrománál sikeresen lebuktat egy osztrák kémet, az akció közben megint megsérül. Hadnaggyá léptetik elő, majd a háború végóráiban, miután felépült, Kolozsvár mellett vesz részt egy kisebb ütközetben, mely során sikerrel fedezi a tábori pénztárat. Megsérül, a Szamosba zuhan, de még éjszaka a sereg után lovagol Zsibóra, ahol főhadnaggyá nevezik ki. A fegyverletétel után feladata az volt, hogy Dél-Erdélybe menjen megtudni, Bem Erdélyben van-e még. Szülőhelyén, Vízaknán keresztül Törökországba menekül, csatlakozik az emigráns magyarokhoz. Miután Bem századossá lépteti elő, Kossuth-tal folytat megbeszélést, felfedi kilétét. Itt találkozik Matta Endrével, korábbi parancsnokával, akivel összeházasodik. Pár év múlva többször is Erdélybe küldik, ahol összeesküvésekben vesz részt, felhívásokat terjeszt, majd a lebukás után mindkét alkalommal újra elmenekül. Férjével Isztambulban, majd Kairóban él, itt is hal meg 1883-ban.

Gulyás Júlia története szintén fordulatos és filmre kívánkozó. Az ő háborús részvétele nem annyira lejegyzett, mint Bányai Júliáé, és a történet íve is lebegőbb, meseszerűbb, néha nem tudni, hol a monda és a valós történet határa. A fontosabb pillanatok azonban tökéletesen megjeleníthetők fikciós jelenetként.

Gulyás Júlia Karcagon született, és friss házasként kellett elengednie férjét, Zábráczky Jánost a háborúba. Nehezen viseli a magányt, és férje után indul. Amikor a front közelébe ér, férfiruhát vesz, és beáll a seregbe, a dél-bácskai hadszíntéren harcol is. Amikor meghallja, hogy férje elesett a piski csatában (itt kapcsolódunk a fent említett Bányai Júlia történetéhez, aki ugyanitt sérült meg), “Zábráczky Gulyás Gyula” egyre elszántabban vesz részt a harcokban Dembinszky tüzéralakulatának tagjaként. A kápolnai csatában könnyebben megsérül, de sebét titokban tartja, mert fél a lebukástól. Kórházba kerül, majd már hadnagyként Aradra vezénylik. Itt egy szintén karcagi markotányosnő felismeri, de nem leplezi le. A fegyverletételt Aradon éri meg, aztán Péterváradra kerül fogságba, mégpedig egy magyar grófnéval közös cellába. Karátsonyiné kiszabadul, és segít Júliának is kijutni. Időskorában hal meg, Budán.

Egy Szalóki Zsuzsánna nevű, mindössze 18 éves lány, akiről a fentiekhez képest kevés az ismeretünk, viszont alkalmas arra, hogy őt mint a szabadságharcban fegyverrel részt vevő nők egyik szimbólumát mutassuk fel. Róla annyit tudunk, hogy a háború egyik utolsó csatájában, a szőregiben esett el, Gál Lajos néven szerepelt a nyilvántartásban, és Jókai valószínűleg róla hallott Szegeden, amikor azt mesélték neki, hogy van a huszárok közt egy fiatal lány. A Szalóki Zsuzsánnával kapcsolatos első és utolsó megmaradt kép: a halála. Kibomlott szőke hajjal feküdt, a szívét érte lövés, és a csata után a helyszínt bejáró osztrák főtiszt is fejcsóválva állt előtte egy darabig. A felnőttkor küszöbén, a végórákban, teljesen fölöslegesen elesett huszárlány szép és szomorú jelképe ennek a néhány elszánt, más-más motivációval bíró nőnek.

pfiffner_paulina.jpeg

Huszka Jenő Mária főhadnagyának címszereplője, Lebstück Mária messze a legismertebb ‘48-49-es hősnőnk, bécsi osztrák forradalmár volt, majd a magyar ügy mellett harcolva folytatta a forradalmat. A szintén nem magyar, hanem olasz származású, viszont Magyarországon született Pfiffner Paulina, aki már gyerekkorában is fakarddal, fapuskával játszott, még a szabadságharc előtt Ligeti Kálmán néven vándorszínésznek állt, Bem alatt harcolt hadnagyi rangban, később saját bátyjának adta ki magát, és a lebukásakor végül úgy halt meg, mint egy becstelenségen ért katona: egy pisztollyal saját magát lőtte szíven. Fontos említést tennünk a budai vár visszafoglalásakor elsőként a várba érő huszárszázad vezetőjének, Inkey Kázmérnak feleségéről, az osztrák grófkisasszonyként felnőtt Berchtold Eleonóráról, aki nem kevés bátorságról tett bizonyságot, amikor férje oldalán lovagolt a csatákban. 

A cikket Gulyás Adrienn történész írásai ihlették, aki a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandája. A témában több publikációja is olvasható például az Aetas 2022. évi 4. vagy a Történeti Muzeológiai Szemle 20. évfolyamában. Kapcsolat.

A bejegyzés trackback címe:

https://tenger.media/api/trackback/id/tr2418353605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása