József és Jákob nyomába erednek a hermeneutikusok.
Él még a remény, hogy vannak még az országban olvasó emberek. Olyanok, akik könyvet ajándékoznak egymásnak; olyanok, akik esténként nem képernyőt bámulva, hanem könyvet olvasva szunnyadnak bele a nap végébe; és olyanok, akik egymásnak fel-felolvasnak abból, ami épp a kezükben van.
Ez a remény élteti azt a kört is, mely hermeneutikai körként definiálja magát, és amelynek tagjai nagy volumenű világirodalmi remekművek közös értelmezéseire vállalkoznak.
Ez a MűGond.
A közösség tagjainak egy része a karantén kaotikus időszakában kezdte meg szűk körben működését, Boccaccio Dekameronjának közös olvasásával. Hiszen mi más volna aktuálisabb és stílusosabb, mint egy járvány miatti lezárásról olvasni egy újkori karantén alatt? A lelkesedés aztán folytatódott, egyre nagyobb kihívásokkal: a Dekameron után a középiskolások rémálma, Dante Isteni színjátéka jött, majd James Joyce híres-hírhedt Ulyssese következett.
Azt gondolom, hogy nagy dolog ezt mondani: ma Magyarországon még mindig vannak olyanok, akik hajlandóak ezeket a műveket elolvasni. Vagy legalábbis megpróbálkozni vele, de mindenesetre néhány előadást meghallgatnak róla. Ez pedig máris több, mint amire a középiskolai magyartanáraink rávettek, tisztelt a kivételnek.
És le a kalappal azok előtt, akik energiát tesznek abba, hogy a kultúránk alapjait képező szövegről nemcsak beszéljenek, mint oly sokan mások, de meg is ismerjék őket olvasás és értelmezés által.
De hogy jön mindehhez Thomas Mann, azon kívül, hogy ő is írt könyveket? Talán ő is európai kultúránk alapjainak alkotója, 20. századi létére? Ha hihetünk József Attilának – márpedig ha lélektani dolgokban kevésbé, irodalmi dolgokban azért lehet neki hinni – Thomas Mann nem akárki, hanem minimum „fehérek közt egy európai”.
Hiszen Thomas Mann nem akármilyen könyveket írt. Ő a 20. század európai irodalmának egy olyan kiemelkedő alkotója, aki naplóinak tanúsága szerint már évtizedekkel korábban éles szemmel látta a korabeli történelmi helyzetet, és tudatos polgárként és művészként lépett fel a nemzetiszocializmus ellen. Könyveiben azonban íróként nagyon is örök érvényűen és árnyaltan ábrázolja a világot; s az embert és annak hibáit olyan sodró erejű prózában mutatja meg, hogy kevesen vannak még ma is, akik bevallottan az ő nyomdokain járnak. Mintha félne bárki is a nyomába lépni. Ez mondjuk még eggyel több ok, hogy olvassunk tőle.
Most pedig itt a következő a kihívás annak, aki hajlandó kimozdulni a komfortzónájából: Thomas Mann József és testvérei című tetralógiájának mélyértelmezése online és offline programokon keresztül. Ez azt jelenti, hogy a kihívást vállaló olvasó kedvű ember (vagy olyan, aki azzá szeretne válni) otthon (vagy a buszon, esetleg bárhol máshol) önállóan olvassa a regényt (vagyis mind a négy regényt), és közben megnézi az értelmező előadásokat, melyek, ha jól ütemezzük, párhuzamosan haladnak.
Mindeközben szert tesz nem kevés műveltségre, nyitott és kritikus gondolkodásra, irodalmat értelmező – és később is használható – eszközökre (például hogy mit érdemes figyelni egy ilyen volumenű könyvnél), és persze egy életre szóló olvasmányélményre.
A történet maga több szempontból is kihívás. Egyrészt ez az egyik leghosszabb regény, amelyet ismerünk, hiszen bár négy könyvről van szó, olyan szervesen összekapcsolódik egyazon történetté, hogy nehéz is különválasztani. Másrészt „csak” egy régi történet, nem krimi, nem sci-fi, nem a polgári hanyatlást elemezgető regény, hanem Thomas Mann előszed egy ősrégi történetet a Bibliából, és esszéisztikusan kibővíti. Ráadásul oly módon teszi ezt, hogy mi, olvasók szinte elhisszük, hogy mindazt tudja, amit a szent szövegeket megfogalmazók gyarló módon kihagytak, most pedig végre beleshetünk a színfalak mögé. „Mélységes mély a múltnak kútja”– így szól a regény első mondata.
Beavatást ad tehát az olvasónak a mű, de nem csupán a titkos sarkokba pillantó ember kíváncsiságát kielégítendő, hanem egy komplex világot felépített történet által a világ nagy folyamataiba való bepillantást, melyben az író a főszereplők, Jákób és József történetén keresztül vezet be minket egy valamennyi embert érintő beavatás-történetbe. Pont ez a regény zsenialitása, és a kurzuson részt vevők ebben szeretnének intellektuális gyönyörűséget találni: a magányos olvasáson túl egy hatalmas és szellemet-lelket megmozgató olvasmányélményhez értelmezést kínáló közösséghez tartozni.
A Kútraszállás című kurzus avagy kihívás valójában mesterkurzus, ami a következőt jelenti: erősen támaszkodik az olvasó, hallgató előismereteire, olvasótempójának sebességére, ezen kívül az európai kultúra két gyökerének, a zsidó-keresztény és a görög-római, valamint az egyiptomi és babilóniai kultúrkörének ismeretére, illetve számos szakkifejezést használ.
Azonban semmi pánik! Aki számára első körben sokkolóan sok lenne egy 35 előadásos kurzus, amely kitölt egy egész szemesztert, annak jó hír, hogy most már egy minikurzus is elérhető, ez pedig az Antik Metaverzum. A tervek szerint hosszú távon ez lesz a legterjedelmesebb, hiszen Ovidius Metamorphoses-ét, vagyis az Átváltozásokat tervezi sorra venni, egyszerre egy kis részt, és hozzá még négy, a témához kapcsolódó előadást társtudományokból.
Az Antik Metaverzum I. része azonban mindössze 5 részből áll, és a Teremtés témáját veszi sorra a mitológia, a Biblia, a filozófia, a festészet és a zene szemszögéből.
Nem mondhatni, hogy szellemi mocsárban tespedünk, hiszen Magyarországon virágzik a kultúra... de persze a legjobb helyek titkosak, meg kell találni őket. Ezúttal mutatunk egy ilyen helyet, akinek van füle, hallja meg, avagy most árultunk el egy titkos helyet.
Stenszky Cecília
Fotó:Thomas Mann müncheni otthonában (1932) Forrás: Német Szövetségi Archívum
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.