Tenger Média

Konkoly Gyula Párizsban megfestett, mára csak töredékében fennmaradt művét egy tarshmovie, az Ilsa, a Gulag tigrise inspirálta. Most nyíló kiállításán az eredeti kép újragondolt változatai láthatók. 

 Konkoly Gyula a Műcsarnokban 2019-ben nyílt kiállításán

Konkoly Gyula az egyik legnagyobb kortárs magyar képzőművész, mesterségbeli tudása és világképe elvitathatatlanul egyedivé teszi műveit, amelyek nemzetközi mércével mérve is páratlanok. Most nyíló kiállításával
egy hajdan, a francia emigrációban festett, időközben nagyobb részt megsemmisült képére emlékezik. Konkoly szerint a mű – amelyet eddig még nem láthattunk – aktualitását az akkori és a mostani kor hasonlósága adja:

„A '70-es évtizedben Európa olajválsággal és a kétszámjegyű inflációval küszködött. Eközben a
nyugat-európai „hatvannyolcas” ifjúság Mao kis vörös könyvével gyilkolászott és robbantgatott, igaz,
tömegjárvány és európai háború akkor nem volt. A szibériai munkatáborok volt fegyence, Szolzsenyicin, irodalmi Nobel-díjban részesült, elvesztette szovjet állampolgárságát és ideiglenesen Párizsba települt. Szolzsenyicin a világ szeme elé tárta, hogy a pokol intézményes keretek között létezik a Földön, a Szovjetunióban. Ez a „hatvannyolcasok” társadalmát nem túl' érdekelte, így aztán a „Gulag szigetvilág” érdekessége az operett és a pornó aljára süllyedt.”

A Konkoly által pornófilmnek titulált Ilsa, a Gulág tigrise valójában egy olcsó trashfilm, amelyben a 70-es évek minden audiovizuális effektje szerepet kapott, olyan katasztrofális színészi alakításokkal, hogy rejtély, miért nem vált kultfilm belőle. Bár kétségtelen, hogy akadnak rajongói, ugyanis az egyik magyar videomegosztón is megtalálható, méghozzá hangalámondásos verzióban, amely kétségtelenül visszahozza a 80-as években a vállalati üdülőkben kiépített zártláncú videóközvetítések hangulatát.

Ez persze semmit nem vesz el Konkoly pop-artos látványvilágából, sőt, ismerve az életmű korábbi darabjait, biztos, hogy izgalmas anyagra számíthatunk. Arra János írta Konkolyról egy korábbi kiállítása kapcsán:

„Konkoly a festészet hagyományos műfajait és témáit (mint a tájkép és az életkép, az emberi és természeti szép) továbbfűzi, sőt újraértelmezi a kortárs művészet számára. Nem abszolút igazságokat igyekszik megfogalmazni, nála a festmény vizuális tartalom hordozója, így számára a kép szenzualitása lényeges: a víz megfoghatatlan dinamizmusa, a szikrázó napsugarak keltette optikai hatások, a mai ember természetes léte környezetében, illetve a meztelen női test szépsége, a festészet örök, klasszikus témája szemet gyönyörködtető tengerparti tájban.”

Ennek fényében izgatottan várjuk, milyen lehet a 81 éves mester által megálmodott Ilsa parafrázis. Február 16-án a Faur Zsófi Galériában mindenesetre kiderül.