Tenger Média

Nyers tésztából kötött nyaklánc és szeretet-zokni – édesanyák és ünnepeik a föld körül.

Magyarországon minden gyerek tudja, hogy május első vasárnapja az édesanyáké, azonban korántsem minden országban van ez így. A legtöbb náció persze tavasszal üli meg a jeles napot, hiszen ez az évszak minden kultúrkörben a termékenységhez, az új élet növekedéséhez kapcsolódik, ám ettől függetlenül februártól novemberig széles skálán mozog az egyes nemzetek anyák napi ünnepe.

Nem meglepő módon az anyák napja eredetét is az ókori görögöknél kell keresnünk: a Rheát, minden istenek anyját éltető pogány ünnepségek a Római Birodalomban a Magna Mater, vagyis Nagy Anya körüli kultuszban folytatódtak, hosszú tavaszi ünnepségsorozatot kell elképzelni áldozatok bemutatásával, színdarabok előadásával, stb. A római korból még a márciusi Matronáliát lehet megemlíteni az anyák napja lehetséges előképeként, ekkor a matrónákat, tehát a férjezett arisztokrata nőket és családanyákat ünnepelték, akik ezen a különleges napon kibontva hordták a hajukat, templomba mentek, és nem utolsó sorban ajándékokat kaptak a férjüktől illetve a gyerekeiktől.

A vallásos középkorban természetesen már régen elfelejtették a pogány hagyományokat és a keresztény értékrendnek megfelelő ünnepekkel helyettesítették őket: Európában elsőként Angliában, a 15. században jelölték ki az Anyaság Vasárnapját (Mothering Sunday), ami eredetileg a megkeresztelkedés helyére vonatkozott, tehát az Egyház volt az anya, mégis később ebből alakult ki az Egyesült Királyságban ma ismert, szekularizált anyák napja, amit ők továbbra is márciusban tartanak, hűen a régi hagyományokhoz.

Franciaországban nem meglepő módon a 19. században ütötte fel a fejét az édesanyák ünnepének csírája, ugyanis az ország rengeteg ember veszített a különféle nemzetközi csatározásokban (porosz-francia háború, ópiumháborúk stb). A cél tehát az volt, hogy meghozzák a kedvet a családalapításhoz és a gyerekvállaláshoz (ennek a kvázi újra benépesítési kampánynak például az író, Émile Zola is nagy híve volt). 1906-ban Artas településen osztották ki az első ,,anyaság díját”, két 9 gyermekes édesanya kapta meg az elismerő kitüntetést. Franciaországban éppen ezért a mai napig Artas-t tartják az anyák napi ünnepségek bölcsőjének.

Fotó: Fortepan / Lakatos Mária

1918-ban, az első világháború végén Lyonban megemlékezést tartottak a férjüket és/vagy gyermeküket a háborúban elveszítő családanyák tiszteletére, majd ezt követően 1920-tól már egész Franciaországban évente ünneplik a sokgyermekes családanyák napját, részben megint csak egyfajta népességnövelő célzattal, ebből alakul ki később a ma ismert anyák napja. Érdekes francia szokás, hogy a virág, csokoládé, vers illetve apróbb ajándékok mellett a gyerkőcök ilyenkor általában egy száraztésztából fűzött nyakláncot is ajándékoznak az édesanyjuknak. Az időpont május utolsó vasárnapja, hacsak nem esik egybe a Pünkösddel, ez esetben az anyák napja ugyanis június első vasárnapjára tolódik, mint például az idén is.

Az anyák napi ünnepségek elterjedésében valószínűleg mégis az Amerikai Egyesült Államoknak volt a legnagyobb szerepe, a jeles napot hivatalosan Woodrow Wilson elnök iktatta be a naptárba 1914. május 9-én. Ezzel vélhetően az aktivista Anna Jarvis kitartó munkáját ismerte el, aki régóta fáradozott már egy édesanyákról megemlékező különleges nap létrehozásán, az elnök pedig mindezt végső soron összeegyeztethetőnek látta a családközpontú, konzervatív értékrendet valló államvezetés érdekeivel is. Maga Anna Jarvis egyébként később nagyon kritikusan szemlélte, ahogy az ünnep egyre inkább kommersszé vált az USA-ban, a virágboltok és csokiüzletek nagy napjává. Jarvis 1935-ben még a jótékonysági eseményt szervező first lady-t, Eleanor Roosevelt-et is megvádolta azzal, hogy anyagias célokra használja ki az ünnepet. Ennek ellenére az egyik legnépszerűbb anyák napi ajándék Amerikában a zokni, amelyet „Anna Jarvis socks”-ként emlegetnek.

Anna Jarvis

Magyarországon 1925-ben tartottak először anyák napi ünnepséget, persze amerikai közvetítéssel jutott el hozzánk is ez a jeles nap, Petri Pálné révén, aki egy államtitkár felesége volt. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt azonnal a kezdeményezés mellé állt, szerintük ugyanis ,,az ünnep pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét”, tehát mindenképpen üdvös és elültetendő gondolat az eljövendő nemzedékek fejében. 1925. március 8-án, a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában megtartották tehát a legelső hazai anyák napi ünnepséget. A 20-as évek vége felé még nálunk is jellemző volt, hogy a sokgyermekes anyákat külön kitüntették, erről például a Pesti Hírlap is beszámolt 1928-ban. Természetesen a gyermekek számától függetlenül ma is illik felköszönteni az édesanyákat, de vajon melyek a legtipikusabb anyák napi meglepetések? Nálunk az orgona kötődik elsősorban az ünnephez, noha más országokban az illatos lila virág inkább az első szerelemhez kapcsolódik szimbolikusan. Angliában az úgynevezett Simnel Cake tortát sütik meg ilyenkor, ez a szokás még a Mothering Sunday vallásos hagyományából ered, húsvétkor is ez az egyik tipikus sütemény az angol ünnepi asztalon. Már említettük a francia gyerekek tészta nyakláncát, a száraztésztát ők még be is festik anyák napjára, hogy a mű minél látványosabb legyen. Amerikában a gyerekek verssel és süteménnyel kedveskednek az édesanyjuknak, a felnőttek viszont leggyakrabban egy szál vörös szegfűvel köszöntik az anyukájukat, náluk valamiért ez a jól bevált anyák napi virág. Fehér szegfűvel a már nem élő szülőkre emlékeznek. Japánban egyébként szintén szegfűvel (pirossal, vagy rózsaszínűvel) köszöntik az anyukákat, ez a virág Ázsiában a kitartás, a türelem és a szeretet jelképe. A leghosszabban Peruban ünneplik az édesanyákat, náluk az anyák napja ugyanis egy egész héten át tart! Nos, ez a szokás mindenképpen figyelemre méltó, hiszen minden bizonnyal nálunk is sok anyuka szeretné, ha az év többi napján is jutna neki egy kis figyelem, nem csupán azon a bizonyos szép, orgonaillatú májusi első vasárnapon…