Tenger Média

A vidéki kisvárosba érkező nyomozónak nem csak a brutálisan meggyilkolt áldozattal kell szembesülnie a Déryné Társulat előadásában.

Tarpai Viktória – fotó: Érdi Róbert

Néhány évvel ezelőtt, a hazai színházi élet egyik izgalmas vállalkozásaként megalakult a Déryné Társulat. Mint ahogyan önmagukról írják: olyan klasszikus és magyar szerzők műveit viszik színre, amelyek az érték és az élmény mezsgyéjén fogalmazzák meg a mai világ számára mértékadó gondolatvilágukat. A hagyományőrzés igénye mellett fontos szempontjuk, hogy a művek kortárs színrevitelben kerüljenek színpadra. A Budapesten – bár meglehetősen kies helyen, a 13. kerületi Reitter Ferenc utcában – bemutatott saját előadásokat minden alkalommal országjárás követi, vagyis a színdarabokat elviszik olyan helyekre, ahol a közönség nem, vagy nehezen jut minőségi színházi élményhez. Az előbbiekből következik, hogy a Déryné Társulat előadásait ritkán lehet látni a fővárosban, pedig feltételezem, hogy a budapesti közönség is megtöltene egy központibb helyen lévő színháztermet jó néhányszor. Már csak azért is, mert az előadásaik közül példának okáért Petőfi János vitéze, Herczeg Ferenc Kék rókája, vagy éppen Hunyady Sándor Lovagias ügy című tragikomédiája napjainkban is érvényes gondolatokkal bírhat.

A Déryné Társulat figyelme azonban a kortárs drámákat sem kerüli el. Így esett, hogy nemrég ismét premiert tartottak, ezúttal Jánosi Ferenc, a fiatal, tehetséges drámaíró Szemet szemért című misztikus krimijét mutatták be. A darab és a Kis Domonkos Márk rendezte előadás értékét jelzi, hogy a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának záró díszelőadása, valamint a szintén idén nyáron megrendezett Déryné Fesztivál nyitó előadása is volt egyben.

fotó: Érdi Róbert

Jánosi Ferenc mondhatni különleges helyzetben van a többi drámaíróhoz képest, ugyanis elvégezte a Pesti Magyar Színiakadémiát. Vagyis: elméleti és gyakorlati színházi tanulmányai alapján nem csupán íróként, hanem színészként is képes megközelíteni a drámai alapszituációkat, a színpadi viszonyrendszereket, és a szereplők között megjelenő konfliktusokat. Gyakorló színházi emberként is rálátással bír egy színdarab felépítésére, kibontakozására és csúcspontjaira, ami igazán ritkaság a hazai színházi életben. Szinte törvényszerű, hogy színészközpontú látásmóddal bír, vagyis jól játszható, izgalmas karakterek jellemrajzát veti papírra. Egyébként is igyekszik gazdagon megélni szakmai pályáját: színpadon és filmekben is játszik, szinkronizál, sőt még versmondó versenyt is szervez, a közönség és a résztvevők egyre nagyobb érdeklődésétől kísérve. A Magyar Katolikus Rádió hallgatói is rendszeresen hallhatják őt különböző irodalmi felvételek tolmácsolójaként.

Szemet szemért című darabja igazi családi dráma és érdekfeszítő krimi egyben. Egy vidéki városban gyilkosság történik. Nem is akárhogyan teszik el láb alól az áldozatot, széttépve találnak rá egy félreeső helyen. Megérkezik Pál, a budapesti nyomozó, hogy felgöngyölítse az ügyet, de a helyzet bonyolódik, ugyanis rég nem látott testvérével is találkozik. Szüleik meghaltak már, s mint kiderül, báty és öcs nincsenek éppen a legjobb viszonyban. Vajon miért? Mit kínálhat egy nagyot álmodó, tettre kész fiatalembernek a saját közege, ahonnan indul? Törvényszerű-e, hogy ugyanazt a minőségű életet élje, mint a többiek, helyben? Mi motiválja, hogy elhagyja a családi fészket és a szülőhelyét a teljesebb élet reményében és hogyan tekintenek majd rá ezért az otthon maradtak? Örülnek neki? Biztatják? Ferde szemmel néznek rá? Érzelmileg zsarolják, hogy velük maradjon? Egyáltalán: biztos, hogy csakis azért szakít valaki a fiatalkorát determináló közeggel, mert többre vágyik, mint amit otthon megtapasztalt? Égető kérdések sorjáznak a sokféle színpadi szereplőkkel családról, szülők, gyermekek és testvérek viszonyáról, némely házasság hamisságáról: a darabokra tépett emberi lélekről. S akkor még nem is esett szó arról, hogy vajon kiderül-e, hogy ki a gyilkos, és miért ölt?
 

fotó: Érdi Róbert

Az előadást Kis Domonkos Márk Jászai Mari-díjas színművész, a Déryné Program igazgatója állította színpadra. A rendező Túri Erzsébettel, a kitűnő díszlet- és jelmeztervezővel együtt egy némileg szürreális, mozaikszerű sakktáblára helyezi el a színészeket. A fekete-fehér oldalsó paneleken mintha kirajzolódnának különböző, érrendszer-szerű útelágazások, az erdő fáinak ágai, leveleinek erezete. Ebben a térben lépked meglehetősen dinamikusan minden játszó, fel-le, balra-jobbra, előre-hátra, de az is megesik, hogy valaki éppen egy helyben marad, legyen éppen otthon, kocsmában, vagy éppen templomban. Talán az előbbiekből is kitűnik, hogy az előadás világa nem egyértelműen követi a nálunk több színházban évtizedek óta még mindig teret hódító naturalista-realista térkompozíciót és játékstílust. A rendező számára mindez megadja a lehetőséget arra is, hogy a minimális, ám a cselekmény szempontjából annál fontosabb kellékhasználattal a darab történéseinek lényegére fókuszáljon. Az előadást Kerülő Gábor végig nyugtalanító zenéje kísér(t)i, amelyben mintha a Mátrix című ikonikus mozi filmzenéjének billentyűs részében hallható hangközlépések variánsai is visszaköszönnének olykor. A színészek közül kiemelendő Tarpai Viktória Nóra szerepében, Kaszás Mihály Pistiként, valamint Habodász István és Havasi Péter az ikrek megformálóiként.

Mindent egybevetve: Jánosi Ferenc Szemet szemért című darabja kitűnő lehetőséget nyújt a Déryné Társulat színművészeinek arra, hogy megmutassák tehetségüket, hogy átszűrjék önmagukon a szerző gondolatait és képviseljék azt, a figyelemre méltó rendezői koncepcióval együtt. A lebilincselő dráma ugyanakkor már-már filmvászonért kiált, ezért nem csodálkoznék rajta, ha a történetet idővel a mozikban látnánk viszont. Azonban amíg ez nem el nem jön, a közönségnek meg kell elégednie Jánosi Ferenc soron követező darabjának új színházi bemutatójával.

Oláh Zsolt