Tenger Média

A forró gőz testi-lelki gyógyító hatása mélyen gyökerezik az egyetemes folklórban.

 Fotó: Tapani Hellman/Pixabay

Az utóbbi években a  természetes/holisztikus gyógymódok iránti érdeklődéssel párhuzamosan nőtt a szaunák iránti lelkesedés világszerte, ami az izzasztókunyhók változatos fizikai megjelenésén is mérhető: a rusztikus back-to-basics verziókon túl ma már luxus- és high-tech szaunákban élvezhetjük a tisztulás gyönyöreit. Ezek a modern épületek persze már messze nem azonosak azokkal a bronzkorból származó ,,ősszaunákkal”, vagyis iglu-szerű, kőből készült konstrukciókkal, amelyeket például Nagy-Britannia és Írország területén vizsgáltak a kutatók, azonban az elv, amely szerint működnek, ugyanaz. Dalva Lamminmäki finn szakértő szerint a szaunák sikertörténete akár 10.000. évvel ezelőttre is visszanyúlhat, noha eleinte ezek a ,,varázskunyhók” egyszerű földbe vájt üregek voltak, ahol a gyógyulni vágyók felforrósított kövekre loccsantott hideg vízzel elították elő a gőzt, amit különféle gyógynövényekkel illatosítottak. 

Noha a skandinávok joggal érezhetik magukat szauna nagyhatalomnak, azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok más nációnak megvan a maga sajátos ,,gőzkultúrája”. Az iszlám világ törökfürdői, a japán onszenek, a mexikói és amerikai őslakos indiánok izzasztókunyhói mind-mind azon a közös elven működtek már a kezdetektől fogva, hogy a forróság és gőz valamiképpen megtisztítja az embert, és segít neki kapcsolatot teremteni a spirituális világgal. „A különböző korokon keresztül minden kultúra megőrizte a maga sajátos gőzfürdő hagyományát: az ottomán hammam, a maya temazcal, a japán mushi-buro és kama-buro, az orosz banja illetve a klasszikus finn szauna mind kiállták az idő próbáját.”  — írja Emma O’Kelly a The Power of Deep Heat című könyvében.

Egy szauna Acertis: „Travels” c. könyvéből, (1802) – Forrás: Wikipédia

Manapság rengetegen építik be a szaunázást (a masszázzsal és a jógával egyetemben) a heti időbeosztásukba, mint a túlhajszolt 21. századi életforma hathatós gyógyszerét. Azonban az ősi kultúrákban a szauna szerepe messze túlmutatott az ember fizikai jóllétén: az ősi skandinávok, akárcsak az amerikai indián őslakosok a négy őselemet (levegő, víz, tűz, föld) tisztelték mindenek fölött, a szauna tehát számukra egy kifejezetten spirituális hely volt, amely mintegy összekötötte a földi világot a láthatatlan, spirituális világgal. Lamminmäki szerint a szauna fontos szerepet töltött be a népi gyógyászatban, hiszen az emberek hite szerint a gőzkunyhót átjárta az elődök, az ősök, és az istenségek ereje, így kapocsként szolgált számukra a két világ között. Mivel a szaunázás rítusa a Kalevalában, a finnek nagy nemzeti eposzában is többször megjelenik, ezért manapság sem ritka, hogy a szaunák ajtaját és ablakát a Kalevala történetéből kiragadott szereplők ékesítik faragványok formájában.

,,Forróra fűti szaunáját, kemencéjének köveit
fűti fával, szép tisztával, folyó hordta hasábokkal.
Vizet visz titkon takarva, virgácsot vág rejtegetve,
virgácsát párán puhítja, levelét gőzön lágyítja.
Majd fodorít finom párát, gerjeszt mézédes gőzfürdőt,
vizet loccsant a kövekre, forró kemence kövére,
mondja mellé mondókáját, szent szavakkal szól a szája.”
Kalevela, 45. ének – Rácz István fordítása

A természetfeletti erők képviselője még a szaunában Saunatonttu, az éles szemű tündér, akinek feladata a rituális tisztulás közben a rendet felügyelni, különös tekintettel a szaunában rakoncátlankodó gyerekekre. Noha a magyar gyógyfürdők többségében 14 éves kor alatt nem ajánlják az izzasztókunyhók használatát, a finn gyerekek többsége első szaunaélményét még kisbaba korában szerzi.

Smoke Sauna Sisterhood – Fotó: Ants Tammik/Alexandra Film

Noha az 1890-es években Finnországban illegálisnak nyilvánították a népi gyógyászatot, így egy időre a spirituális szauna használat is tabunak számított, maga a hagyomány mégis fennmaradt és fű alatt öröklődött tovább generációról generációra. Manapság Finnországban csakúgy mint a Baltikumban vagy éppen Oroszországban egyre inkább kezdik újra fölfedezni a spirituális- és fizikai gyógyulás lehetőségét a szaunában. Jó példa erre az észt rendezőnő, Anna Hints idei Sundance fesztívál-díjas filmje, a Smoke Sauna Sisterhood, mely egy csapat nő gyógyulását járja körül, ahogy a hagyományos erdei izzasztókamrában, úgynevezett füst szaunában összegyűlnek, majd a kúra során együtt szembenéznek az őket ért nehézségekkel és traumákkal. A skandináv népeknek a lelki megtisztuláson túl egyfajta közös bázist is jelent a szaunázás mint olyan, így tulajdonképpen a nemzeti identitás alapját képezi, ahogy azt az interjú során Lamminmäki is többször megfogalmazta. Mind az észt, mind a finn szaunakultúra felkerült egyébként a közelmúltban az UNESCO világörökségi listájára, ami a turizmusban is mérhető növekedést hozott az említett államok számára. Lamminmäki szerint a szaunák népszerűségének fontos eleme, hogy az emberek a gőzben egyenlőek: a jótékony forró pára előnyeit minden test egyformán élvezheti, kortól, súlytól, nemtől és bőrszíntől függetlenül, mialatt az elme lecsendesül, és elengedi a kicsinyes mindennapi frusztrációkat. A kontinentális éghajlaton a tél beköszönte különös terhet ró a szervezetünkre, hiszen meg kell birkóznia a hideggel, a széllel, a korai sötétedéssel. Ebben az időszakban különösen ajánlott tehát felkeresni egy gyógyfürdőt, és például szaunázással, illetve a szaunázást követő hideg zuhannyal növelni a szervezet ellenállóképességét. Hogy a gyakorlat ne váljék egyoldalúvá, érdemes megfigyelni, ahogy a kúra hatására lelkileg is egyre rugalmasabbá és erősebbé válunk. Az otthoni bekuckózások ideje lejárt: izzadásra fel!

SMOKE SAUNA SISTERHOOD teaser from Alexandra Film on Vimeo.

Forrás