Tenger Média

Versek, amik megváltoztatták és most is folyamatosan alakítják a világot. Aki kiváncsi rájuk, most egy komoly kalandban vehet részt.

Vajon ment-e a versek által világ elébb?

Erről az ősi kérdésről hosszan lehetne vitatkozni, az azonban bizonyos, hogy a versekről mindenkinek van véleménye – még akkor is, ha pusztán az általános- vagy középiskolai élményeket tükrözi. De az is lehet, hogy saját pozitív tapasztalat a vélemény alapja: egy kapcsolódás-élmény legalább egy verssel.

Walter von der Vogelweide

A MűGond Hermeneutikai Kör, amely immár a negyedik éve tart értelmező kurzusokat sokak által olvashatatlannak titulált könyvekről, ezúttal a líráról, sőt, a más műnemekbe átívelő versekről tart egy mesterkurzust. A 2024. február 13-án induló, személyes jelenlétet kínáló, de a világ bármely pontjáról online is követhető Felső Rímezer mesterkurzus egy olyan előadássorozat, amely 8 verset segít befogadni, 11 előadásban. Nem is akármilyen költeményeket: európai és magyar kultúránk meghatározó műveit értelmezi csontig hatolóan.

Mindez nem öncélú elemezgetés, mert célja, hogy átfogó képet nyújtson a bátor hallgatónak a versek kultúrtörténetéről, és arról, hogy hogyan határoznak meg minket itt és most, a 21. század magyar valóságában pont ezek a versek. Aki megijedne a vers szótól, egy-egy rossz szájízű iskolai élmény nyomán, azt megnyugtatjuk: ezek az értelmezések nem szételemzik a műveket, hanem inkább ahhoz segítik hozzá a hallgatókat, hogy háttértudással felvértezve a saját viszonyukat találják meg az adott vershez – és ezáltal akár önmagukat is mélyebben megismerjék.

A MűGond nem először próbálkozik a lehetetlennel. A karantén alatt kezdte maga köré gyűjteni a nyitott gondolkodású, a digitális világban még mindig olvasó embereket, amikor – stílusosan – Boccaccio Dekameronját olvasták el és beszélték meg közösen, napról napra.  Aztán következett Dante Isteni színjátéka, majd James Joyce hírhedt és botrányos regénye, az Ulysses; émajd tavaly Thomas Mann nagyregénye, a József és testvérei. Azóta már nemcsak az irodalom, hanem az operák, a zene és a mítoszok világába is kikacsintott, többek között Richard Wagner Ringjének az értelmezésére vállalkozva, a Müpával és az ELTE-vel való együttműködésben – ez egyébként újra indul áprilisban, új előadásokkal.

Most azonban a sokaknak talán nagy mumus, a versek jönnek: hogy azoknak, akik nem ijednek meg az árnyékuktól, és hajlandóak tördelt sorokat olvasni – avagy hallgatni –, olyan élményt és műveltséget nyújtson, amelyhez magunktól talán nehezen jutnánk el. Mert ki olvassa el könnyed esti olvasmányként például Thomas Stearns Eliot Átokföldje című versét? Ahogy az egyik operaismereti előadáson elhangzott: ide nem azért jöttünk, hogy szórakozzunk. Mégis, ez a fajta intenzív szellemi munka, egy nagy lélegzetű műalkotás befogadása olyan katartikus élményt tud adni, amely bőven megéri a vele töltött fáradságot és időt. Az első, versolvasásba bevezető előadás ráadásul ingyenesen megtekinthető a MűGond csatornáján, ahogy a többi kurzus legelső előadásai is.

A nyolc vers, melyet Katona Kinga színművész szaval el a kurzus résztvevőinek, nem véletlenszerű kiválasztás eredménye. Európai kultúránk reprezentatív mérföldköveinek tekinthető művekről lesz itt szó. Szubjektív persze, hogy ki mit tekint fontosnak a versek végtelen birodalmából. A MűGond huszonegy évszázadot átölelve, az ókortól a kortársakig tartó időszakból merített, Vergiliustól kezdve, Vogelweidén és József Attilán keresztül a magyar származású, Nobel-díjas Louise Glückig. A kurzus előadásain élőben is részt lehet venni, de utólag is végignézhetők, sőt: a Felső Rímezer később, a hermeneutikai kör többi kurzusához hasonlóan, e-learningként bármikor megvásárolható és egy évig visszanézhető minden extra előadással együtt. Ez utóbbiak más művészeti ágak vagy tudományok felé is kikacsintanak; ezúttal a klasszikus zene és a természettudományok felől vizsgálja meg a verseket egy-egy neves szakember.

Egy ilyen kurzuson való részvétel nemcsak az olvasás örömét adja, hanem a kapcsolódást hasonló érdeklődésű, olvasó, az adott téma iránt érdeklődő emberekkel is. Minden előadássorozatot ugyanis olvasótalálkozó zár le: személyes találkozással, játékkal, kötetlen és szabad kapcsolódással. Ezen kívül minden egyes kurzusnak van egy történelmi vagy képzeletbeli kísérője is, aki segít eligazodni az információk és a technika labirintusában: így a szerepjátékra vágyó olvasók sincsenek magukra hagyva.

A versek olvasása persze némi bátorságot kíván az olvasó részéről. Energiát, időt, szándékot. „Ahhoz, hogy verseket olvass, három dolog kell: versek, te, és az idő, amit megteremtesz arra, hogy verset olvasol.” – írja Weiner Sennyey Tibor költő. Egy vers, ami jókor talál meg, lehet tükör, amely által önmagunkat ismerjük meg egy kicsit jobban. Ha pedig ráérzünk az ízére, s lelassulunk ezekhez a különleges alkotásokhoz, akkor nem csupán a műveltség egy ritka szeletét kapjuk meg e művek által, hanem saját viszonyt alakítunk ki velük – vagy írjuk át a már meglévőt. Mi magunk leszünk többek a versek által. Mert ezek a művek, mint minden műalkotás, prizmaként annyiszor tudnak újat mondani a világról és önmagunkról, ahányszor csak elővesszük. És ez nem kevés dolog.

Stenszky Cecília

Dr Hoványi Mártonnal, a MűGond alapító-ötletgazdájával Kalmár András beszélgetett a Trend FM 94.2-n futó Kapcsolódjunk! c. műsorban 2024. február 7-én: