Tenger Média

Március 26-án, kedden látható újra az Artus Stúdióban a Novák Péter rendező által a Kárpát-medencei közegbe álmodott Mozart-parafrázis, a Varázsfurulya.

Fotó: Gordon Eszter

Novák Péter adaptációjában a történet az eszményi szeretet és barátság veszteségének darabja. Szereplői egy valamikori családi idill széthullásának, az elsöprő szerelemnek, az elmélyülő barátságnak, a természetes életigenlésnek, a frusztrált agressziónak epizódjait élik meg egy esküvő keserédes kulisszáiban, hogy ott szembesüljenek jövőjük három próbatételének – beteljesülés, elhidegülés, elválás – kihívásaival. 

Jegyvásárlás

Az előadás felvonultatja Mozart operájának közismert archetípusait, de kifejezetten érzelmi viszonyulásaikra helyezi a hangsúlyt. Fodor Géza operaelemzéséből kiindulva úgy mutatja be cselekedeteiket, mint „személyes, legmélyebb és legelevenebb jellemvonásaikból fakadó megoldásokat a szerelem életproblémájára”.

Ennek alkalmi élettere a lagzi, mint az életeseményeket megrázóan sűrítő aktus. Mióta világ a világ, ez a procedúra hivatott az ifjú pár elkövetkezendő életének milyenségét meghatározni, az ott történő momentumokból, babonákból, játékokból messzemenő következtetéseket vonnak le a meghívottak... Így a legboldogabb nap egyben a megfelelési kényszerek frusztrációja is. A szerelmesek Tamino és Pamina ebben a kihívásban találják magukat az örömszülők Sarastro és az Éj királynője, a vőfély Monostatos, a jóbarát Papageno, s a meghívott pereputtyok társaságában.

Fotó: Kaszner Nikolett

A magyar népdal és néptánc, különösen annak erdélyi dialektusai érzékletesek a párkapcsolatok terén, megrendítően fogalmazzák és jelenítik meg a férfi, női értékek relációit. Ugyanakkor a dramatikus néptánc műfajában újdonság, hogy a tánc, a zene, az ének, a szöveg és az árnyjáték egyenrangú eszközökként jelenhetnek meg csakúgy, mint az operaszínpadokon! A vonósnégyes felállással bővített folklórzenekari kíséret, a népdalszövegek és Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legeredetibb költőegyéniségének stílusából merítő szövegek, az árnyjáték technika egyedülálló látványvilága különleges hátteret biztosítanak a koreográfusi, rendezői víziók kortárs kiteljesedéséhez, aminek formai alapvetése korunk értékminőségeinek ütköztetése.

A mai környezetbehelyezett, archaikus nyelvet beszélő, a hétköznapi ruhákat viselettel keverő figurák egy anakronisztikus, a múlt és jövő közé szorult közösséget mutatnak be. 

Rémi Tünde – Fotó: Gordon Eszter