Tenger Média

Lényege egy állapot, amely többféleképpen megközelíthető: egy „tér-idő”, egy „dimenzió”, jelenlét, szemlélődés és meditatív elmélyedés, emelkedett és békés állapot, zene figyelemben és improvizációval, játék, közösség, egység … melyben a legmélyebb érzésekkel vagy teljes odaadással, letisztultan fordulhat a legbelsőbb és a Legfelsőbb felé muzsikus és hallgató egyaránt.
A Dhrupad ének és gyakorlása a hanghoz és a világ jelenségeihez kapcsolódik. Megalapozza, létrehozza, fenntartja és kiszélesíti a figyelmi – elmélyedő – szemlélő állapotot, emellett inspirál is. A gyakorlatok és a gyakorlási folyamat során a hang és a gyakorló fokozatosan megnyílik: a hangon, a hangadáson, az éneklésen és az együttes muzsikáláson keresztül sokoldalú változás, érés és kiteljesedés fedezhető fel, tapasztalható meg. Mindez lehetőség az önismeretre és összefüggések megismerésére, megélésére is.
Történetét tekintve a Dhrupad templomokban, majd uralkodói udvarokban, végül nyilvánosan szólalt meg. Az utóbbi hatszáz évben tehát karaktere igen sokat változott.
A hang jógájaként is tisztelik, melynek oka, hogy a hangjóga része a Dhrupadnak.
A hang és a rezgés egy lehetőség a figyelem és a tudatosság megalapozásához is.
A Dhrupad ősi hang- és zenetudománya a tudat és az idegrendszer fejlesztése, az élet jobbításának és szebbítésének módja és szere. Minden akadály eltávolításával – a hang kifejezéséből és megnyilvánulásából – az egész test rezgéséhez vezet, amely megszünteti a feszültségeket és teljes ellazulást teremt. A mikrotonális skálák, a hangok közötti csúszásokkal teremtett hangulatok, és a zene egésze révén a muzsikusok és a hallgatók számára egyaránt kulcsfontosságú tapasztalatok és élmények születnek meg.
A Dhrupad a Gandharva Véda, a zene védikus tudományának egyik formája, ami a Sama Véda egyik ága.

HANGSZEREK:

Tanpura

A keletkezés – virágzás – elmúlás folyamatát, a körforgást, az idő különféle szemlélési lehetőségeit megjelenítő pengetős tanpura folyamatos alapként van jelen e zenében.
E húros (chordofon) hangszerek családjába tartozó hosszú nyakú, négy húrú lant első rátekintésre magára vonja a figyelmet szép fa anyagával és jellegzetes, finom ékesítéseivel. Hangzását tekintve különlegessége a húrzengés mellett hallható egyedi hangszín, amit a húrok és a láb találkozásához elhelyezett regzésmódosító hoz létre.
A megszólaltatás az instrumentum függőleges és vízszintes tartásával egyaránt lehetséges.
A tanpura a zene folyamán végig szól, első hangja kezdi, utolsó hangja pedig zárja a muzsikát; ilyen módon alfa és omega.

A játék alapját a muzsikus technikája, míg tartalmát az állapota alapozza meg.
A hangszer gazdag szimbólumvilága egyaránt támogatja a zenegyakorlást, az érést és az elmélyedést.

Pakhavadzs

A Dhrupad stílusban az ének és a tanpura társa Észak-India legősibb ritmushangszere, a Pakhawaj (Pakhavadzs), melyet a Dobok Atyjaként is tisztelnek.
Családját tekintve ritmushangszer, két oldalú, hangolható hordódob.
Egyik oldalán egyszerű bőr, míg a másikon a tablához hasonló több rétegű ütőfelület adja a játékteret.
A felületek helye és ütéstechnikái által létrejövő hang- és hangulatkombinációk adják a pakhawaj muzsika egyik alapját.

A hangmagasságok és változásuk, valamint a hangszín alapjai: az ütéstechnika és a bőrök feszítettsége. A hangmagasság és a hangszín alapvetően a dob feszítő huzalozása, a feszességet szabályozó fahengerek (gatták) és egy erre a célra készült paszta révén változik, melyet a dob bőrére helyeznek.
A játék másik fő esszenciája és összetevője a ritmus, a ritmikai kombinációk és a költészet.
A hagyomány szerint az instrumentumot Brahma hozta létre egy Shiva által legyőzött démon véréből, bőréből és a föld talajából, Ganésát bízva meg a hangszeren való játékkal.

A harmónia formái

Általános zeneesztétikai és -filozófiai megközelítésben a kiegyensúlyozott zene egyik alapja a ritmus, a dallam és a harmónia együttes, arányos jelenléte egy megszólalásban. Ezt az elvet a ritmus-, dallam-, és akkordikus (harmonikus) hangszerek és hangkeltők testesítik meg, különböző összeállításokban.
Egy másik fontos zenei összhang-elv a hangmagasság-tartomány köre, ami a magas, közép és mély megszólalások jelenlétére és arányaira vonatkozik.
A zenei elvek megalapozzák és támogatják az ellazult, befogadó, és elmélyült, feltöltő, emelkedett zenehallgatást, valamint az abból fakadó tapasztalatokat.
Napjainkban a pszichológia zenei alapokon nyugvó ága, a zeneterápia, valamint a zeneoktatás egyaránt figyelmi szempontként tartja számon a zene számos rendezőelvét, merítve a legősibb hagyományok tudásából és tapasztalatából, valamint az ezeket mérésekkel kimutató modern tudományok felfedezéseiből.
A tanítók és az írott források a harmónia megtapasztalásához vezető út folyamatos mutatói.

Az ének

A Dhrupad stílusban az ének képviseli a dallamot.
Az emberi hang adottságai révén a dallam mellett szövegek megszólaltatására is lehetőség nyílik.
Történetét és tartalmát tekintve a Dhrupad mantrák és kompozíciók megszólaltatásán alapszik, kapcsolódva a hanghoz, a hangzókhoz, szótagokhoz, ritmusokhoz, formákhoz, s folyamatokhoz.
Mindezek révén – a tradicionális és a klasszikus zenékhez hasonlóan – ez a stílus is lehetőséget ad az önismeretre, a világ összefüggéseinek és az egység arcainak megismerésére, megélésére. A hangadáson, az éneklésen, a zenén és a közös muzsikáláson keresztül pedig felfedezhető és megtapasztalható sok és sokoldalú változás, érés, kiteljesedés és egység.