Tenger Média

Magyarországon először 1931-ben tartottak a gyermeknapot.

Gyermeknap a Csepel Vas- és Fémművekben, 1969. – Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A gyerekek ünneplése többé-kevésbé azonos formában a világ számos országában jelen volt, de csak az 1925-ös genfi Gyermekjóléti Konferenciát követően vált világszerte hivatalossá. Persze ez nem jelenti azt, hogy az egyes országok szokásai között ne lennének időbeli vagy éppen formai eltérések. Ami leginkább összeköti ezeket az ünnepségeket, az a közös motiváció: a gyereknap célja eredetileg ugyanis az volt, hogy emlékeztesse a társadalmat a gyermekek sebezhetőségére. Egyben arra is rávilágít, hogy a gyerekekben óriási potenciál rejlik egy adott közösség, egy adott ország jövője szempontjából, ugyanakkor éppen a gyerekek azok, akik leginkább megszenvedik a különféle krízishelyzeteket, társadalmi- vagy akár háborús konfliktusokat és ezek örökre nyomot hagynak bennük. Nálunk Magyarországon ez a különleges nap, ami csak a gyerekeké, május utolsó vasárnapja, azonban vannak helyek, ahol novemberben, május elején vagy éppen márciusban ünneplik a gyerekeket. Méghozzá nem is akárhogyan: a világ számos részén sok szép és érdekes hagyomány fonódott össze a gyereknapi vigasságokkal. 

Indiában például Novemberben ünneplik a gyereknapot, vagyis hindi nyelven a Bal Divas-t, a november 14-i ünnep ugyanis egybeesik a független India első miniszterelnökének, Jawaharlal Nehru-nak a születésnapjával, aki különösen nagy hangsúlyt fektetett a gyerekek oktatására és nevelésére. A visszaemlékezések szerint a közös hangot is könnyen megtalálta velük, hiszen maga is három gyermek édesapja volt, akik közül a kisebbik lány író lett, az idősebbet az ENSZ Közgyűlés első női elnökévé választották, a fia pedig követte őt a miniszterelnöki székben, tehát mondhatni a saját háza táján is kiemelkedően teljesített gyereknevelés terén. Az indiai apróságok által csak Chacha Nehru vagyis Nehru bácsi néven emlegetett államférfi nevéhez többek között az ingyenes elemi oktatás illetve az ingyenes iskolai étkeztetés bevezetése fűződik. Beszédeiben a gyerekeket Nehru gyakran a rózsákhoz hasonlította, melyeknek sok gondoskodásra és szeretetre van szükségük a virágzáshoz. A gyereknapot India-szerte rengeteg színes programmal ünneplik, melyek között az ingyenes kulturális események és a szülőkkel közös kikapcsolódás egyaránt teret kapnak, a játékos kvízek és feladatok segítségével pedig a gyerekekben már egészen korán tudatosodhatnak a saját alapvető jogaik.

Gyerekszerzetesek ünneplik a gyereknapot a koreai Jogyesa templomban – fotó: chinanews.com

Koreában a gyereknapot májusban ünneplik, és ez a jeles nap egyben a nyár kezdetét is jelenti az országban. Tudvalevő, hogy a koreaiakat egészen kivételes munkamorál jellemzi, vagyis az átlagos szülők rengeteget dolgoznak, akár még hétvégente is, így a gyereknapnak náluk annál nagyobb a jelentősége, hiszen alkalmat teremt a máskülönben ritkán megvalósuló zavartalan családi együttlétre. A szülők és a gyerekek ilyenkor egyaránt szabadnapot kapnak, és leggyakrabban egy nagy közös szabadtéri piknikkel ünneplik a beköszöntő nyarat és persze a gyereknapot. 

Japánban május 5-ére esik a gyereknap, ami náluk 1948 óta nemzeti ünnep és egyben hivatalos szabadnap is. Azonban ne gondoljuk, hogy a japánoknál a gyerekek tisztelete 20. századi találmány: már az ősidőktől kezdve tartottak ünnepségeket az apróságok örömére, egészen pontosan két külön fesztivált a lányoknak és a fiúknak. Tango no Sekku volt az egyik esemény neve a szamurájok korában, körülbelül a 12. századtól kezdve, melynek keretein belül elüldözték a gonosz szellemeket a növendék fiúktól, a házat és a kertet pedig szimbolikus jelentésű figurákkal díszítették fel. A lányok ünnepe, a Hinamatsuri márciusra esett, ami egyben a barackfák virágzásának kezdete is volt. 1948-ban azonban egy közös napot jelöltek ki a lányok és fiúk számára egyaránt, ez lett a Kodomo no hi, vagyis a május 5-i gyereknap. Az ünnepi szokások a régi időket idézik, továbbra is dívik például a ponty alakú szélzsák (koinobori) készítése majd kiakasztása a kertbe, hiszen a ponty a kitartás és a jószerencse jelképe Japánban.  

Új-Zélandon az őslakos maori hagyományok még mindig erősen élnek, a gyereknapot arrafelé Te Rā O Ngā Tamariki néven tartják meg minden évben március első vasárnapján. A maori hagyomány szerint a gyerekeknek elsősorban három dologból fontos részesülniük: az első a whānau, vagyis a család, amely náluk egészen tág értelemben van jelen egészen az ősöktől kezdve. A második a kōrero, vagyis történet, narratíva, párbeszéd: a maorik szerint a gyerekeket megerősíti, ha meghallgatják őket, illetve bevonják őket a családi történetekbe, beszélgetésekbe. A harmadik az aroha, vagyis családi melegség, szeretet, amelyből a maorik hitvallása szerint sosem lehet eleget adni egy gyereknek. A gyereknapot vidám közösségi programokkal ünneplik, amelyből természetesen nem maradhat ki a méltán híres, tradicionális haka tánc.

Maori család a gyereknapi Aroha gyakorlása közben 

A mexikói hagyományokról először is legtöbbünknek a színek jutnak eszébe, hiszen a jeles napokat általában elképesztő virágkavalkáddal ünneplik arrafelé, a gyönyörűen hímzett pompás huipil-ekről nem is beszélve. Mexikóban a gyereknapot április 30-án tartják, és nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy alaposan megadják a módját. A gyerekek ugyan iskolában vannak, azonban a tanítást ilyenkor felfüggesztik: helyette közös játék, piñata készítés, ének és tánc színesítik a nebulók napi programját. Persze az iskola utáni szórakozásra is gondoltak: a legtöbb múzeum, mozi, állatkert stb. ingyen belépést biztosít a gyerekek számára ezen a napon, a rádióban vagy televízióban dolgozó szülők pedig gyakran magukkal viszik a munkába a gyerekeiket, hogy azok élőben részesei legyenek a gyereknapi különleges adásnak. 

Kínában a gyereknapot először 1949-ben ismerték el hivatalosan, a kínai Államtanács pedig 1956 óta szünetet ad június 1-én az általános iskolásoknak, sőt a Tiltott Városba is díjmentesen léphetnek be a gyerekek ezen a különleges napon. Manapság már a kicsit nagyobbak (kamaszok, fiatal felnőttek) is rájöttek arra, hogy él bennük egy kisgyerek, ezért Kína-szerte egyre népszerűbb szokás ,,csatlakozni” a gyereknapi programokhoz, jobb híján némi barátokkal közös shoppingolás formájában, de a közös éttermi vacsora is népszerű opciónak számít a lelkes young adult-ok körében. 

A gyereknap kapcsán sokszor beszélünk a gyerekek jogairól és helyzetéről a világban, azonban viszonylag ritkán váltunk nézőpontot és ritkán gondolunk bele abba, hogy vajon felnőttként mi mindent tanulhatunk tőlük. ,,Ami 12 éves korunk után történik, már nem számít igazán” — mondta egyszer a Pán Péter írója, J. M. Barrie. Noha ezt az állítást sokan fenntartásokkal kezelik, Barrie kijelentése rávilágít arra, hogy a gyermekkorban szerzett tapasztalatok sokszor egy életre meghatároznak bennünket. Ennek oka nagyrészt a gyerekkori nyitottságunkban keresendő: talán soha nem fordulunk többé ennyire jó értelemben véve naivan, előítéletektől mentesen a dolgok felé. Az elmélyülés foka is más lehet még ebben a korban, hiszen egyszerűen másként érzékeljük az időt. Míg felnőttként nehezen érjük el az úgynevezett flow állapotot, a  gyerekeknél még természetes, hogy órákig eljátszanak a patakparton pár színes kaviccsal. Nem véletlen, hogy különböző művészettörténeti korszakokban is előtérbe kerültek a gyerekek, gyakran valamiféle felnőttként elérhetetlen dolgot szimbolizálva a művészek számára. A viktoriánus Angliában például az ártatlanság, a jóság szinte földöntúli hordozói lettek, ugyanakkor máris kész ipar épült köréjük, rengeteg különleges játékot, díszes ruhácskát gyártottak ekkor. Írók, többek között Dickens teremtik meg felejthetetlen gyerekszereplőiket (Twist Olivér, Copperfield Dávid, Maugli, Pán Péter) felhasználva azt az előnyt, amit ez a különleges nézőpont, a romlatlan gyermek nézőpontja jelent számukra alkotóként. Barrie később így nyilatkozott múzsáinak, vagyis fogadott fiainak: ,,Ahogy a vademberek tüzet csiholnak két gallyból, úgy csiholtam én Pán Pétert belőletek. Tőletek származott a szikra.” Nem kell azonban okvetlen művésznek lenni ahhoz, hogy a gyerekek megihlethessenek minket. Ha nem rontjuk el őket túl sok okos kütyüvel, hanem helyette mi próbálunk meg hozzájuk lassulni, és az ő tempójukhoz igazodva részt venni egyszerű játékaikban, sokat tanulhatunk tőlük, és talán sikerül hathatósan lecsendesíteni az állandó felfokozott teljesítménykényszer járma alatt nyögő elménket is.

Ha már így körbetekintünk a világon, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a szomszédunkban immár két éve nem ünnepelhetik felhőtlenül a gyereknapot, melynek pedig elsődleges célja éppen a legkisebbek védelme lenne. Ukrajnában a gyerekek szó szerint is a társadalom legsebezhetőbb csoportjává váltak, hiszen a háborús traumák okozta emocionális stressz őket sújtja leginkább, sajnos maradandó, és előre nehezen felbecsülhető károkat okozva a jövő generációinak. Az ismert kubai forradalmár-költő, José Martí azt írta egyszer, hogy a gyerekek a világ reménységei. Ezért kell megünnepelni ezt a napot, és egyben tenni róla, hogy a legkisebbek egészséghez, oktatáshoz, védelemhez való joga ne üres frázis maradjon csupán, amit bármikor felülírhat az aktuális gazdasági, geopolitikai vagy éppen szociális helyzet.