Tenger Média

Egy megfáradt családapa ötlete világhódító útjára indította a vidám grafikákkal díszített nyomtatott üdvözletet.

Forrás: Victoria and Albert Museum, London

Aki válaszolt már meg üzenetben karácsonyi jókívánságokat tucatjával, az tudja: egy jó GIF többet mond minden szónál. Tulajdonképpen erre a következtetésre jutott az 1800-as évek közepén Sir Henry Cole, csak neki még nem álltak rendelkezésére a modern technika vívmányai. Volt viszont több száz kedves ismerőse, és temérdek dolga, ő volt ugyanis a mai Victoria & Albert Museum alapítója, egy rendkívül elfoglalt üzletember és családapa. Sokoldalú tevékenységi körébe beletartozott az akkori posta megreformálása, melynek eredményeképp bárki küldhetett levelet az országon belül egy pennyért. Szellemes találmányával azonban Sir Henry nagy öngólt lőtt: nem számolt saját kiterjedt ismeretségi körével, így hamar ott találta magát több zsák megválaszolatlan karácsonyi levél között. Márpedig a korabeli viktoriánus Angliában borzasztó sértésnek számított megválaszolatlanul hagyni a kapott levelet, főtt is Sir Henry feje eleget a rengeteg kedves üdvözlet miatt, és biztosan felvette újévi fogadalmai közé, hogy nevet és lakcímet változtat, vagy soha többé nem köt új ismeretségeket. Szerencséjére azonban a sok jóbarát között történetesen akadt egy grafikus, John Horsley, akihez szorongatott helyzetében fordulhatott. Sir Henry ugyanis nem hiába állt találékony ember hírében: az a remek gondolata támadt, hogy egy vizuálisan ütős karácsonyi képeslap megoldaná minden problémáját, a barátainak is örömet szerezne, és neki sem kellene órák hosszat körmölnie cikornyás mondatokat a szépen kunkorodó ív papirosok fölött. Horsley barátja kérésére egy triptichont rajzolt, melynek középső része az ünnepi vacsoránál ülő Cole családot ábrázolja, a két szélső szárny pedig kegyes karácsonyi jócselekedeteket mutat be. Az ünnepi abroszon végigfut az azóta jól ismert felirat: Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánunk! Mint az egyszerű de nagyszerű ötletek általában, a karácsonyi képeslap azonnali elsöprő sikert aratott, igaz, némi botrányt is keltett antialkoholista körökben, hiszen Horsley rajzán az ünneplő család (beleértve a kicsi gyerekeket is) talpas poharakból bort iszik, így a korabeli rossznyelvek szerint az üdvözlőlap eléggé helyteleníthető módon reklámozta a kiskorúak alkoholfogyasztását. A Cole-Horsley-féle üdvözlőlapból mintegy ezer példányt nyomtattak Londonban, az elkövetkező években pedig a karácsony biznisz egyébként is beindulni látszott: maga Albert herceg az 1840-es évektől több germán eredetű ünnepi szokást honosított meg a briteknél, így többek között a karácsonyfa állítást. A gyorsan fejlődő iparral párhuzamosan gyarapodó középosztály egyre inkább megengedhette magának az ünnepi díszeket, apró ajándékokat, és persze időhatékony megoldásként a készen kapható karácsonyi üdvözlőlapot. A Victoria & Albert Museum, Sir Henry Cole egykori munkahelye ma már külön tárlatot szentel az ünnepi képeslapok történetének, melyből az is kiderül, hogy az első nagy sikert néhány éven belül követte a második: 1848-ban a William Maw Egley által rajzolt dizájn vált nagyon felkapottá. Ez a mű szintén a jómódú középosztály ünnepi mulatozását ábrázolta, a vidám központi jelenetet pedig karácsonyi jótékony cselekedetek ábrázolásával foglalta keretbe, követve ezzel a Cole-Horsley-féle hagyományt. Idővel a fejlődő nyomdatechnika egyre nagyobb szabadságot adott a kísérletező kedvű művészek kezébe, így nem csoda, ha a karácsonyi képeslap gyártás 1860 és 1890 között élte Angliában valódi fénykorát. Ekkortájt, vagyis a 19. század vége felé alakult ki a jellegzetes karácsonyi szimbolika: a rajzokon gyakran jelenik meg magyalbokor, vörösbegy, fagyöngy, diótörő, havas táj, piros ruhás mikulás vagy éppen feldíszített karácsonyfa. Ezek a minduntalan felbukkanó motívumok különleges jelentéssel bírtak a viktoriánus kor embere számára: a magyalbokor tüskés levelei a néphiedelem szerint megóvták a ház lakóit a gonosz szellemektől, a vörösbegynek varázserőt és alakváltó képességet tulajdonítottak, a fagyöngy pedig a bőséget szimbolizálta. A karácsonyi képeslap az ünnepi dekoráció része volt a korabeli otthonokban: gyűjtötték őket, csereberéltek egymás között, látogatóknak büszkélkedtek a különösen szépen sikerült darabokkal. A karácsonyi képeslap presztízst jelentett a készítőjének is, híres illusztrátorok versengtek egymással a minél ötletesebb dizájn megvalósításáért. Jó száz évvel később már kifejezetten divattá vált híres művészeket, celebritásokat felkérni erre: többek között Salvador Dalí, Norman Rockwell és Jackie Kennedy is rajzolt karácsonyi képeslapot. A Rockwell-féle dizájnt máig újranyomtatják, mert vidám, kissé pajzán hangvételű képei nagyon népszerűek a gyűjtők körében. A brit karácsonyi képeslapok egyébként igyekeztek követni az aktuális trendeket: a századforduló környékéről például ránk maradt egy havas tájon át bringázó mikulás, a kétkerekű jármű akkoriban nagyon modernnek számított. Mint a pop-art egy elismert formája, a karácsonyi képeslap gyártás ma is virágzik, csak éppen teljesen más célközönséget szeretne megszólítani. Persze, továbbra is léteznek klasszikus, az ünnepkörből vett ikonográfiával dolgozó üdvözlőlapok, de ezzel párhuzamosan megjelentek a fiatalabb generációnak szánt vicces vagy éppen meghökkentő darabok. Sir Henry Cole találmánya tehát korokon átívelő karriert futott be, presztízsét pedig az is jól szemlélteti, hogy Cole egyik eredeti, 1840-es évekbeli nyomtatott lapja 22.000. angol fontért, tehát több, mint tíz millió forintért kelt el egy aukción 2013-ban. Egyébként anno maga Cole is rendezett saját galériájában karitatív képeslap-vásárt, hiszen a triptichon formában megrajzolt eredeti példány üzenete éppen az volt, hogy ünnepi mulatságaink közben ne feledkezzünk meg a rászorulókról, és a karácsony a családon belüli ajándékozáson túl a jótékonykodás időszaka is legyen. Az, hogy Sir Henry Cole mintáját követve ma is küldünk valamilyen formában (GIF, matrica, videó) karácsonyi üdvözletet, az emberi természetben rejlő következetességre utal: időnk azóta sem lett több, tehát örülünk annak, ha nem kell hosszan és vég nélkül pötyögni a klaviatúrán, vagy, belegondolni is rossz, tollal a kezünkben görnyedni a papír fölött, viszont valamilyen formában azért szeretnénk tudatni a szívünknek kedves ismerősökkel, hogy gondolunk rájuk. A modern technika ehhez számtalan új lehetőséget biztosít, ha pedig valakit különösen elkap az ünnepi hév, vagy a címzett különösen kedves a szívének, szerencsére még mindig ott van a jó öreg (újrahasznosítható) papír alapú karácsonyi képeslap, szerényen de fontossága teljes tudatában, és csak arra vár, hogy lelkesen odakanyarítsuk a nevünket a szívhez szóló jókívánságok végére.