Tenger Média

Kevesen tudják, hogy Brunszvik Teréz a reformkor egyik legjelentősebb alakja volt.

Brunszvik Teréz Johann Baptist Lampi portréján – Forrás: Wikipédia

„Én esküszöm pezsgőt bontok, ha végre oviba mennek!” — sóhajtanak gyakran az újdonsült anyukák, elfeledve Hamlet intését a már meglévő és az előre nem látott rosszról. Azonban a kisgyerekek három éves kortól kötelező óvodai nevelése korántsem volt mindig ennyire magától értetődő: 200 évvel ezelőtt még hóbortos, vad ötletnek tűnt óvodát nyitni, és sokan egyáltalán nem lelkesedtek ezért a merész újításért. Csodálkozhatunk -e azon, hogy egy nő fejéből pattant ki az ötlet? Egy olyan nő fejéből, akinek sosem lehetett saját gyereke.

Az idén 250 éve született Brunszvik Teréznek nemcsak az óvodákat köszönhetjük: egyes feljegyzések szerint ő állította az első karácsonyfát is Magyarországon 1824-ben. A szokás elterjedésében persze több neves arisztokrata családnak szerepe volt, Podmaniczky Frigyes például önéletírásában úgy emlékszik vissza, az ő édesanyja vezette be a fenyőfadíszítés hagyományát, mely azóta is megdobogtatja minden kis- és nagy gyerek szívét az ünnepre várva. „Nevelés teszi az embert, és az ember a hazát.” – vallotta a legidősebb Brunszvik lány, Teréz, aki felismerte, hogy a szegény gyerekek előtt is ki kell tárni az óvodák ajtaját, hiszen a gazdag szülőknek már eleve rendelkezésre áll a dadus illetve a sok fős cselédség. Persze ne úgy képzeljük el az akkori óvodákat, mint manapság: először is óvónénik helyett óvóbácsik, vagyis tanárok vigyáztak a gyerekekre, és az apróságok olyan szigorú napirend szerint voltak beosztva, akár egy iskolában. A katonás rend egyébként sem lehetett idegen egy jó családból való grófkisasszonytól, akinek maga a császárnő, Mária Terézia volt a keresztanyja, a mamája pedig egykor udvarhölgyként szolgált a pozsonyi palotában. A korabeli arisztokraták szokásainak megfelelően a kis Teréz otthon tanult nyelveket, zenét, festészetet. A zene különösen fontos szerepet töltött be az életében: maga Beethoven tanította ugyanis zongorázni. Ne gondoljuk, hogy mindez úri huncutság volt csupán: Teréz valóban tehetségesnek bizonyult, hiszen háromévesen kezdte a zenetanulást, hatévesen pedig már zenekari kísérettel lépett fel, noha olyan apró volt, hogy alig érte föl a billentyűket. Beethovennel 24 éves korában találkozott először, mikor anyja Bécsbe vitte különórára. A szerelmi szálat azonban a közvélekedéssel ellentétben nem a nagy német zeneszerző, hanem Nagyszigeti Szily Antal huszárkapitány jelentette Brunszvik Teréz életében: vele még gyerekkorukban ismerték meg egymást, majd később jegyesek lettek. A frigyet az édesanyja, Anna Seeberg végül meghiúsította a vőlegény rossz híre miatt, Teréz pedig elkeseredésében megfogadta, hogy soha nem megy férjhez. Így is történt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne került volna gyerekek közelébe. Húgának, Jozefinnek két házasságból összesen hét gyermeke született, gondolhatjuk, hogy elkélt a segítség mellette. Teréz segített is, így gyakorlatilag a saját unokaöccsein és unokahúgain kísérletezte ki a megfelelő pedagógiai módszereket. Később velük utazott Európába, hogy megfelelő bentlakásos iskolát találjanak nekik a kor szokása szerint. Kisebbik húgának, Karolinának lányát, Teleki Blankát is felkarolta, rá mindig úgy hivatkozott, mint szellemi gyermekére, hiszen Blanka később szintén a nőnevelésnek szentelte az életét. Beethoven egyébként úgy vált a bonyolult családi mozaik részévé, hogy beleszeretett Teréz húgába, a szép Jozefinba, majd sokáig Terézen keresztül leveleztek egymással. Mint tudjuk, a kor sajátos elvárásai miatt végül ez a románc sem teljesedhetett be.

Kanyarodjunk vissza azonban az idősebb nővér álmaihoz: az áhított óvoda megalapítása bizony nem ment könnyen, az arisztokraták nem szívesen adták pénzüket egy általuk hóbortosnak talált ötlethez, amely ráadásul egy egyedülálló nő fejéből pattant ki. Teréz eladta ékszereit, kocsiját, ezüstjeit, és nem hagyta magát eltántorítani az óvoda megnyitásától. Kitartását végül siker koronázta: Brunszvik Teréz 1828-ban, édesanyja budai házában nyitotta meg az első kisdedóvót Angyalkert néven, a mai Mikó utca és Attila út sarkán. Ez volt egész Közép-Európában az első ilyen intézmény. Teréz az óvodát nem mint különálló projektet kezelte, hanem rendszerben gondolkodott: komplex módon szerette volna a nőnevelés ügyét előmozdítani Magyarországon. Hatottak rá Pestalozzinak, a kor híres pedagógusának elvei, azonban nem egyetlen módszerhez ragaszkodott, hanem igyekezett a lehetőségekhez mérten korszerű, sokszínű intézményt létrehozni. Még az óvoda megnyitásának évében, 1828. okt. 15-én létrejött az óvodából kikerülő hét éven felüli lányok számára a krisztinavárosi ipariskola, ahol kézműipari jártasságot sajátíthattak el a gyerekek, így nem engedték el a kezüket és nem hagyták őket sorsukra az óvoda elvégzése után sem. Noha a közvélemény eleinte szkeptikusan fogadta Brunszvik Teréz újításait, 1836-ban már 14 kisdedóvó intézet működött szerte az országban. „Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünknek jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre.” – összegezte Teréz a tapasztalatait, így utalva arra, hogy az egymásra gyakorolt pozitív hatás oda-vissza áramlott tanítványok és tanítók között az évek során. 

Elhivatottságával unokahúgát, Teleki Blankát is megfertőzte, aki 1846-ban magyar nőnevelő intézetet nyitott annak ellensúlyozására, hogy a korabeli fiatal úrhölgyekkel általában kizárólag német vagy francia nevelők foglalkoztak. Teréz az 1848-as szabadságharc idején már idős hölgy volt, Blanka azonban aktívan kivette a részét belőle, ezért tíz év várbörtönre ítélték. Végül 4 év után általános amnesztiával szabadult. Csupán egy évvel élte túl nagynénjét az önkéntes franciaországi száműzetésben. Brunszvik Teréz annak idején apjától, a reformhívő Brunszvik Antaltól örökölte azokat az eszméket, amelyek mellett kitartott egész életében, tőle pedig Teleki Blanka és Leövey Klára vették át a stafétabotot: utóbbi egészen az 1800-as évek végéig aktív alakja maradt a magyar társadalmi életnek. Teréz halálának évében, 1861-ben 80 kisdedóvó működött országszerte. Ma közel 5000 óvoda van Magyarországon, és körülbelül 325 ezer gyermek részesül óvodai nevelésben. Hatalmas számok ezek, pedig ha belegondolunk, annak idején egy lelkes fiatal nő indította el az egészet, aki hitt benne, hogy a tartalmas élet már gyerekkorban elkezdődhet.

Martonvásár, ahol a Brunszvik család élt, városünnepet rendez július 24-27 között a 250 éve született Brunszvik Teréz tiszteletére. A lenyűgöző Brunszvik-kastély, és az azt övező park, valamint az ott elterülő tó és a közepén található romantikus sziget – amelynek fái között a legenda szerint Beethoven komponálta az Apassionata-t – mind felfedezésre vár, de természetesen az Óvodamúzeum is várja a látogatókat. A városban pedig kiállításokkal, koncertekkel, gyerekprogramokkal, és számos más rendezvénnyel emlékeznek a kastély egykori lakójára.

Részletes programok itt.