Tenger Média

A Kékszakállúval indul a Nemzeti Filharmonikusok új évada.

A budapesti hangversenyévad egyik legelső jelentős programja sok évtizede a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertje. Az esemény rangja arra kötelezi az együttest és vezetőit, hogy ez a fellépés kivételes tartalmú és színvonalú legyen. De erre sarkall a dátum is: szeptember 25. egy nevezetes Bartók-évforduló előestéje – 1945. szeptember 26-án hunyt el amerikai emigrációban a zeneszerző, aki életművével és emberi szerepvállalásával esztétikai és etikai etalont kínált a hazai és nemzetközi utókor számára.

Nem meglepő tehát, hogy mint oly sok korábbi évben, az idei évadnyitó műsorán is találunk Bartók-művet: a koncert második felét a harmincéves zeneszerző tragikus végkicsengésű misztérium-operája, A kékszakállú herceg vára tölti ki, hangversenyszerű előadásban. Az egyfelvonásos, melyet Bartók az I. világháború előtti utolsó békeévek idején, 1911-ben komponált Balázs Béla szövegére, összefoglalása a kor és a közelmúlt kavargó szellemi áramlatainak: kimutatható benne a nemrég felfedezett magyar népzene és a francia szimbolizmus hatása, inspirálta Nietzsche pesszimizmusa, Freud lélektani elemző munkája és Ady pátosza.

Bretz Gábor – Fotó: Emmer László

A koncertet a Nemzeti Filharmonikusok Kossuth-díjas főzeneigazgatója, Vashegyi György vezényli, Kékszakállú és Judit szólamában Bretz Gábor és Láng Dorottya a magyar énekestársadalom nemzetközi sikereket arató élvonalát képviseli.  A program első felében megszólaló két alkotás műsorra tűzésének is üzenetértéke van: Lalo Ys királya című operájának nyitánya arra emlékezteti a közönséget, milyen szeretet fogadta a Müpa nézőterén a becses francia ritkaságot 2024 januárjában, s arra is, hogy a Nemzeti Filharmonikusok műsorpolitikájának sok éve fontos eleme teljes operák bemutatása. Dohnányi Ernő Ruralia Hungaricájának előadása mögött is koncepció rejlik: Liszt, Bartók, Kodály művei mellett a magyar zenekultúra ritkábban reflektorfénybe kerülő értékeinek is érdemes figyelmet szentelnünk.